Kis péniszem

Kis péniszem Oredsson történész a saját blogján eredt a kérdés nyomába, kis péniszem válaszokkal szolgáljon nekünk. Az egyik ok elég prózai, egyszerűen annyi, hogy a művészek a szobrokon petyhüdt állapotban ábrázolják a férfiasságot. A másik ok viszont sokkal érdekesebb, merthogy az ókoriaknak másfajta szépségideáljuk volt, mint nekünk, de ez nem is meglepő, hiszen koronként más és más lehet a szépségideál.

Csak éppen azért gondoljuk ezeket meglepőnek, hiszen mindent jelenidőből szemlézünk, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy koronként univerzális sztenderdekben gondolkodik az emberiség.

Pedig nem. Az ókori görögök a nagy péniszhez és az ezzel kérkedőkhöz olyan fogalmakat társítottak, mint rondaság, ostobaság vagy olcsó kéjelgés és üresség, felületesség.

Általában a mondavilág szatírjait ábrázolták hatalmas péniszekkel, akik félig-meddig az állatiasságot és ösztönszerűséget testesítették meg. A görög ezzel szemben más, ő a ráció és intellektualitás magasfokán áll. A kis pénisz is erre helyezi a hangsúlyt. Folytonos erekcióval egy görög termékenységi isten, Priaposz is visszatérő ábrázolás a freskókon.

Ő Aphrodité gyermeke volt, akit Héra átkozott meg még anyja méhében, a világrajövő fiú pedig torzarcú, lassú észjárású gnóm lett, akit az istenek még az Olümposzról is letaszítottak. A permanens merevedést később kapta újab büntetésül, később a hatalmas péniszétől még járni is alig tudott.

Hogy megértsük a kis péniszem férfiideállt, Arisztophanész siet a segítségünkre, és egy parodisztikus játéka, a Felhők, amelyet Krisztus előtt az 5. Az ókori kis péniszem szobrok igazi idolként meredtek a további korok művészeire is, ezek lettek a mértékadók minden szinten, így nem is csoda, hogy a reneszánszban készült európai csúcsteljesítmény, a Dávid-szobor is ezekre az ábrázolásokra hajaz mindenben, még a férfiasság mutatásában is.

Borítókép: Wheretofindgooddick.